A természetbeni (béren kívüli) juttatásra jogosultak köre

A természetbeni juttatás szűk értelemben a munkáltató és a munkavállaló között jön létre, de természetbeni juttatásról van szó akkor is, amikor egy cég az üzleti partnereinek vagy a munkavállalók családtagjainak ad természetbeni juttatásnak minősülő tárgyat, illetve szolgáltatást.
Tágan értelmezve nem szükségeses az sem, hogy a juttatást kapó szervezet vagy magánszemély belföldi illetőségű legyen.

FONTOS!
A béren kívüli juttatási rendszer alkalmazása csak abban az esetben lehet jogszerű, ha
azt minden munkavállalói csoport jogosult igénybe venni, és
a feltételrendszer a munkavállalói kör egészére vonatkozik.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden munkavállalói csoport számára egyforma mértékű keretösszeget, vagy azonos juttatásokat kell biztosítania a munkáltatónak. A munka egyenlő értékének megállapításánál ugyanis az egyes munkák, és így az egyes munkavállalói csoportok között különbséget lehet tenni különösen:

• a munka természetére,
  
• minőségére,
  
• mennyiségére,
  
• a munkakörülményekre,
  
• a szükséges szakképzettségre,
  
• a fizikai vagy szellemi erőfeszítésre, tapasztalatra, illetve
  
• felelősségre tekintettel [Mt. 142/A. § (2) bekezdés].
  

Erre figyelemmel jogszerű megoldás lehet, ha például a béren kívüli juttatási rendszerből:
minden munkavállaló a személyi alapbére mértékével arányos mértékben részesül, vagy
ha az éves keretösszeg mértéke az egyes munkakörök besorolási szintjére tekintettel eltérő mértékű.

A fenti rendelkezésekből következik, hogy a juttatási rendszerből nem lehet kizárni például a részmunkaidős munkavállalókat, továbbá, hogy nem alkalmazható jutalmazási céllal és, hogy igénybevétele nem tehető függővé a munkavállaló teljesítményétől, jó, vagy kevésbé jó minőségű munkavégzésétől!